Az a helyzet, hogy annyira izgulok most már, hogy az elalvás is nehezen megy esténként, pedig legszívesebben átaludnám már ezt a hátralévő pár napot.

Rettegek attól hogy bármi közbejöhet még, sajnos az elmúlt 11 hónap eseményei ezt erősítik bennem. Ezért aztán a hangulatom is igen hullámzó. Hol optimista, és madarat lehetne fogatni velem, máskor meg visszahúzódom a csigaházamba és csendben aggódom. A múltkor írtam, hogy milyen gyorsan telik az idő, most viszont úgy érzem csigalassúsággal. 

Várom a híreket kintről, hogy megkaptuk a vízumot, akkor már egy tégla végre leesik a vállamról, utána jön még a PCR teszt eredmény, ráadásul az, hogy az időben érkezzen meg (nagyon szoros lesz az idő) és gond nélkül felszálljunk a ...

Szóval az úgy volt, hogy amikor kiderült, hogy a lakott szigetek még nem nyithatnak ki júliusban a Maldívon, egy hirtelen indíttatástól vezérelve beiratkoztam egy Life coach tanfolyamra. Akkoriban én ezt posztoltam és sokan kíváncsiak is voltatok rá, hogy vajon mibe fogtam, de akkor még nem árultam ezt el. Sokan azt gondoltátok, hogy valami sütő-főző tanfolyamba kezdtem (mondjuk az sem lett volna rossz, de sütni-főzni azért már nagyjából megtanultam :) ) Nos, akkor még nem igazán tudtam, hogy mit is fogok ezzel kezdeni, de megtetszett a tanfolyam, és leginkább az, hogy lényegében az emberek segítéséről szól. Úgy voltam vele, majd jó lesz valamire, tanulni sosem árt és biztosan azért tetszett meg ez a dolog, mert valamit tartogat nekem az ...

Ahogy közeledik az indulás dátuma, úgy érzem az izgalom is egyre nagyobb bennem. Minden olyan eseménynél, amit nagyon várok, próbálom előre elképzelni szinte percre pontosan a történéseket. Azt gondolom, hogy ha úgy érzem ott tudok lenni az adott szituációban, akkor az biztos, hogy meg fog történni, ha valahogy nem tudom beleképzelni magam, vagy elmosódik, szétúszik a kép, akkor még nem biztos, hogy meg fog valósulni. Hogy értsétek miről is beszélek :) pl. odaképzelem magam a hajóra, amiről Ukulhason kiszállunk, várnak ránk Aslam és a családja, Younos, és még néhányan, akik  tudom, hogy várják az érkezésünk, de mivel mindenki be van ijedve a vírustól, ezért nem merjük megölelni egymást, bár nagyon szeretnénk, hisz közel 1 éve ...

Szóval ott folytatom, hogy miután gyorsan lecsaptunk a repülőjegyekre, ami december 28-i indulással volt a Qatarnál, 2 nap telefonálgatás után rájöttem, hogy gáz van, nem lesz jó az időpont. Emiatt a fránya indulás előtti PCR teszt miatt jöttek a problémák. A vásárlás után döbbentem rá, hogy 28-a (hétfő) előtt már végig ünnepek lesznek 24-től kezdődően, vagyis a 96 órával az indulás előtti tesztet sehol nem veszik már le itt Debrecenben, minden zárva van.  

Nos, itt a szerencse a rugalmas jegyben, ugyanis ingyen és bérmentve át tudtuk foglalni 2 nappal későbbi indulásra, vagyis december 30-ra. Na, nem mintha ez olyan sokkal jobb lenne, mert ugye leghamarabb 28-án tudják megcsinálni a tesztet és elméletileg 24-48 óra az eredmény ...

Nos, hogy miért is kezdek bele ebbe a blogba...

Lassan 2,5 éve vezetem már a Facebook oldalunkat és bizony rengeteg poszt, írásom és információ felkerült már az oldalra, amiben bizony elég nehézkes most már a keresés, egy-egy fontosabb posztért oldalakat kell visszapörgetni. Pár nappal ezelőtt pedig rá kellett döbbennem, hogy a megújult FB platformon a "jegyzet" lapfül már nem érhető el. Ebbe a menüpontba az elmúlt évek alatt számos fontos dolgot, információt gyűjtöttem össze, és írtam le, ami az utazással, a vendégházzal, a szigettel és még sok egyéb dologgal volt összefüggésben. 

Szóval úgy döntöttem, hogy akkor itt az idő, -  mielőtt még több minden elvész, és a nyomásnak is eleget téve, miszerint vezessek blogot - ...