Az a helyzet, hogy annyira izgulok most már, hogy az elalvás is nehezen megy esténként, pedig legszívesebben átaludnám már ezt a hátralévő pár napot.

Rettegek attól hogy bármi közbejöhet még, sajnos az elmúlt 11 hónap eseményei ezt erősítik bennem. Ezért aztán a hangulatom is igen hullámzó. Hol optimista, és madarat lehetne fogatni velem, máskor meg visszahúzódom a csigaházamba és csendben aggódom. A múltkor írtam, hogy milyen gyorsan telik az idő, most viszont úgy érzem csigalassúsággal. 

Várom a híreket kintről, hogy megkaptuk a vízumot, akkor már egy tégla végre leesik a vállamról, utána jön még a PCR teszt eredmény, ráadásul az, hogy az időben érkezzen meg (nagyon szoros lesz az idő) és gond nélkül felszálljunk a repülőre. Na, talán akkor már nyugodt leszek...

Éppen 2 évvel ezelőtt, így december közepén mentünk ki, hogy az építkezés befejező fázisaiban már mi is részt vegyünk. Húúú, mennyit dolgoztunk még akkor, sose fogom elfelejteni, szinte csak 4-5 órákat aludtunk minden nap, hogy nyitásra elkészüljünk. Rajtunk kívül senki nem hitt benne, hogy január 25-én mi nyitni fogunk, mondjuk akkor ahogy álltunk ez valóban hihetetlennek tűnt.

2018 december                                                                     

2019 december

No, de ennek már 2 éve... hogy elrepült az idő és sajnos ahogy beindultunk, már szinte teljesen teltházzal mentünk, beütött ez a fránya vrírus. Remélem jövőre minden visszaáll a régi kerékvágásba, és folytatódik minden, ahol abbahagytuk.

Terveink szerint január végén (lehet a január 25. bűvös dátum :) és most is ez lesz a nyitás napja), de legkésőbb február 1-én nyitunk mi is, addig lesz még néhány tennivaló, de bevallom őszintén, alig várom, hogy 1-2 hét igazi vakáció is legyen benne, végre izgalmak nélkül nyugiban.